Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérjük regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!


Példák
Igaz, a római mitológia nem annyira ismert, mint amennyire hozzáférhető, ám éppen e hozzáférhetőség miatt itt is csak reflexiókkal foglalkozunk.
Az irodalomban
Mintha a szépirodalomban a kereszténység térhódításáig kitapintható volna az archaikus örökség: az ismert szólásokban - Juventus ventus ‘Az ifjúság bolondság’ és Omnia vincit amor ‘Mindent legyőz a szerelem’ - megnyilvánuló kettőssége, illetve a görög filozófiai hagyomány (a sztoicizmus és az epikureizmus) dichotómiája. Catullustól eltekintve legfeljebb a késő középkori népénekben, a Most szeress, ha nem szerettél... kezdetűben találkozhatunk a szokványostól eltérő értelmezéssel.
A drámai műfajokban nem találkozunk említésre méltó értelmezésekkel. Talán csak a senecai "sötét tragédiában" kap szerepet mint a végzet, a fátum beteljesedésének egyik (véletlenszerű!) közvetítője.
A lírában az előbb jelzett szerzők életművében fogalmazódik meg egy-egy értelmezés. Itt egyetlen adalékszerű momentum veendő még figyelembe: az ún. pásztorköltészet divatjának kialakulása. Hosszabban azonban ezt sem érdemes tárgyalni, mert a bukolikus költészetben a szerelmi érzés is jelzésszerű csupán.
Az epikában találkozhatunk említésre méltó szövegekkel. Itt kell szólnunk az antik regényben megismerhető szerelem mint egyik cselekménybonyolító elem fontosságáról: Apuleius Az aranyszamár és Heliodórosz Sorsüldözött szerelmesek című regényeiről. E művekben - s a többiben - a szerelem adott, nem tárgyalandó, a befogadói közfelfogásban ismert konfliktusteremtő elem. Másik változata inkább a lírában tapasztaltan tanító és gyönyörködtető jellegű: Longosz Daphnis és Cloé című pásztorregényére gondolok. Viszont különösen fontos alkotás Petronius Satyricon című töredékes alkotása, amely túlmutat az ovidiusi epikureusi ábrázoláson is. Nem véletlen, hogy a 18. század végén, a szecesszió korában, illetve a 20. század végén annyira divatossá válhatott ez a mű.
CSIKI-CSUKI
Hasonlítsd össze a római regékben olvasható mitológiai történeteket a görögben megismertekkel! Vesd össze ezeket Ovidius Átváltozások című művében olvasható feldolgozásokkal!
Pszichológiai szempontból mennyire árnyaltak a római drámában és epikában megjelenő szerelmes személyek?
A római történetírók és szónokok műveiben a szerzők hogyan vélekednek a szerelemről?
Római pár, i.e. III. század; freskó, Nemzeti Múzeum, Nápoly.

Római pár, i.e. III. század; freskó,
Nemzeti Múzeum, Nápoly.

A képzőművészetben
A római kultúrában a hellenizáció előtt a képzőművészet sem kapott önálló elismertséget, inkább díszítő és tanító funkciója volt. A görög művészet megismerése pedig az imitáció esztétikai megalapozottságával a görög minta átvételét jelentette.
A ránk maradt anyagban nagyon kevés az önállónak tekinthető alkotás - az illusztrációkkal legföljebb az igazolható, hogy Eurázsia nyugati és Afrika északi területein "egyenkultúra" alakult ki. Ez teljességgel megfelel az antik oikumené fogalmának, de téves lenne belőle a globalizáció felé mutató hagyományokra következtetni.