Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérjük regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!


Az okos parasztember
Élt egy faluban egy szörnyen ostoba ember, majd fölvetette a gazdagság. A  másik meg, akinek több esze volt, mint a bírónak, papnak, kántornak együttvéve, alig tudta jóllakatni a gyerekeit, mert egy lúd volt minden vagyonkája, azt meg sajnálta levágni. Amikor az utolsó falat kenyér is elfogyott a házban, mégis megsütötték a ludat. Fel is adták az asztalra, de kenyér nem volt hozzá. Az ember gondolt egyet.
– Ha így nekilátunk – mondta –, kenyér nélkül megesszük egy ültünkben. Inkább elviszem az uraságnak, egy kis lisztet tán ad érte. – Úgy is tett, beállított a földesúrhoz:
– Hoztam egy sült ludat, fogadd el, és ha egy kevés lisztet adnál érte, szépen megköszönném.
– Jó, nem bánom – mondja a földesúr –, de aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan! Amint látod, hatan vagyunk, én meg a feleségem, két fiam és két lányom. Ha elosztod itt közöttünk hiba nélkül, megjutalmazlak, de ha nem, huszonöt bot a fizetésed.
Az ember csak egy kést kért, és nekifogott elosztani a sült ludat. Legelőször a fejét vágta le, azt a földesúrnak adta ezekkel a szavakkal: – Te vagy a ház feje, tied a lúd feje! – A püspökfalatja az asszonynak jutott: – Te itthon ülsz, őrzöd a négy falat, tiéd a püspökfalat. – Aztán levágta a két lábat, és a fiúknak adta: – Nesztek egy-egy lába, jó úton járjatok apátok nyomába! – A két szárnyat a lányok tányérjára tette: – Lányok vagytok, eladók lesztek, egykettőre szárnyra keltek. – A többit megtartja magának, és ezt mondja: – A paraszt együgyű és balga, neki marad a vastagja.
Nagyot nevet a földesúr: – Jól van, öreg, elosztottad rendesen, és magadról se feledkeztél meg!
Megkínálta egy pohár borral, és két zsák lisztet adott neki.
Fülébe jutott a dolog a gazdagnak, megirigyli a szegényt, és gondolja magában: „No, én többet viszek, többet is kapok bizonyosan.” Megsüttet öt kövér ludat, és elviszi az uraságnak, földig hajol előtte:
– Meg ne vesse nagyságod, alázattal kérem, öt kövér libácskát hoztam ajándékba.
– Köszönöm, barátom – mondja az uraság. – De aki ludat ajándékoz, ossza is el igazságosan. Ha el tudod osztani itt közöttünk hiba nélkül, megjutal­mazlak, de ha nem, huszonöt bot a jutalmad.
Csak áll ott az ostoba ember, próbálgatja így is, úgy is, de sehogy se jó. Elküldi egyik szolgáját a földesúr a szegény emberért.
– El tudnád osztani ezt az öt ludat hatunk között úgy, hogy hiba ne legyen benne? – kérdi a földesúr a szegény embert.
– El én, nagyságos uram, miért ne tudnám?
Egy ludat az úrnak meg a feleségének ad: – Ketten vagytok, a lúddal hárman lesztek!
A másikat a két fiú kapja: – Így most ti is hárman volnátok. – A harmadik a lányoké: – Ti is hárman vagytok a lúddal.
A megmaradt kettőt magának adja: – Mi is hárman vagyunk. Senki se rövidült meg.
Tetszett az uraságnak a tréfa, megkínálta az okos parasztot borral, egy szekér lisztet adatott neki; a gazdag is megkapta, amit érdemelt: a hu­szonöt botot.
(norvég népmese)
Ésszel él az ember. = Okosnak kell lennünk, ha valamit el akarunk érni.
Keveset adnak az észből egy pénzen. = Nagy érték az ész.
Kinek van esze, van pénze. = Az élelmes, ügyes ember mindig megél.
Meséld el a történetet úgy, mintha te lennél az uraság!