Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérjük regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!


Így készült a kerámia, amikor még nem ismerték a korongozást

Így készült a kerámia, amikor még nem ismerték a korongozást

A kerámiai anyagok (Olvasmány)
Az ember már a korai kőkorszakban készített agyagedényeket, agyagfigurákat. A Kr. e. 7000 körül épült egyik legősibb város, Jerikó házait is agyagtéglákból építették. A nedves agyagot kézzel gyúrták, formálták, majd napon megszárították.
Egyes kutatók szerint a lábbal hajtott fazekaskorongot a sumérok találták fel (Kr. e. 5000–3000 között). Ez a felfedezés lehetővé tette az edények szimmetrikus megmunkálását. A fazekaskorong tökéletesített változatát ma is alkalmazzák.
Kr. e. 5000 körül készült agyagedény

Kr. e. 5000 körül készült agyagedény

A kerámia görög eredetű szó, égetett agyagot jelent.
A kerámiatermékek nyersanyaga az agyag, ami a szilikátásványok mállása során keletkezik. Szilikátoknak nevezzük a földkérget felépítő legfontosabb kőzeteknek (gránit, bazalt) azokat az ásványait, amelyeknek fő alkotórészei szilíciumvegyületek. Az agyag anyaga hatszög alakú pici lemezekből áll, amelyek kitűnően tapadnak egymáshoz és a vízmolekulákhoz. Ezért válik az agyag formázhatóvá, amikor vízzel dolgozzuk össze.
Az agyagfajták összetétele igen különböző (a közönséges agyag sárga vagy barna, a kaolin fehér). Az agyagokhoz – feldolgozásuk során – különféle anyagokat kevernek: homokot, krétát, fém-oxidokat, üveget.
A porcelángyártás fázisai: a nyersanyag előkészítése, a korongozás, formába öntés

A porcelángyártás fázisai: a nyersanyag előkészítése, a korongozás, formába öntés

Kovács Margit kerámiája

Kovács Margit kerámiája

A kerámiai anyagok előállításának szakaszai: a nyersanyag előkészítése, a formázás, a szárítás, az égetés és a hűtés.
A nyersanyag előkészítése: az agyagot megőrlik, tisztítják, vízzel keverik, és megfelelő keménységűre gyúrják. A formázás fazekaskoronggal, sajtolással vagy formába öntéssel történik. A szárítást levegőn vagy szárítókban végzik.
Égetéssel a kerámiatárgyak szilárddá, keménnyé, vegyszerekkel szemben ellenállóvá válnak. Ekkor alakul ki végleges térfogatuk, szerkezetük.
A hűtést óvatosan kell végezni, mert különben olyan feszültségek léphetnek fel, amelyek csökkentik a kerámiai anyagok ellenálló képességét.
Óraüvegre helyezett különféle kerámiai anyagok törési felületét vizsgáljuk meg nagyítóval!
Egyes kerámiai anyagok törési felülete földszerű, másoké lyukacsos (porózus). Utóbbiak átengedik a gázokat és a folyadékokat, azonban zománcozással folyadék- és gázzáróvá tehetők.
A nem porózus kerámiatárgyakat úgy készítik, hogy az agyagot zsugorodásig hevítik, így a pórusok elzáródnak. Ezeknek a termékeknek a törési felülete kemény és csillogó, nem engedik át a gázokat és a folyadékokat. Ilyen például a porcelán.
A lyuggatott minta készítése, a formázott termékek égetése, festése

A lyuggatott minta készítése, a formázott termékek égetése, festése

Herendi- és Zsolnay-védjegy

Herendi- és Zsolnay-védjegy

A porcelán a legnemesebb kerámiai anyag. Kaolinból viszonylag alacsony hőmérsékleten (900 °C) égetik. Mázt visznek rá, majd magasabb hőmérsékleten (1480 °C) újra égetik. Ezt a festés és díszítés követi. A máz ugyanolyan anyagból készül, mint a porcelán, csak valamivel több üveget tartalmaz.
Fazekasárut a kisipar és az ipar is gyárt. Ezek a termékek (edények, dísztárgyak, vázák, virágcserepek) mindennapi használati tárgyak. A téglát évszázadok óta használják az építőiparban. A cserép hasonló a téglához, csak finomabb agyagból készül.
A kerámiai anyagok ridegek, törékenyek, mégis nagy szilárdságúak. Kopásállóak, vegyi hatásokkal szemben ellenállóak. Sok kerámiai anyag magas hőmérsékleten is megőrzi ezeket a tulajdonságait. A tűzálló kerámiai termékek (pl.: a samott-téglák) 2000 °C-on lágyulnak meg. Kohók, égetőkemencék, üvegolvasztók, kályhák és vegyipari berendezések bélelésére használják. A kerámiák elektromosan általában szigetelők.
Hallottad már?
A porcelánt háztartási és ipari edények, dísztárgyak gyártására használják. Hazánkban Herenden, Pécsett (a Zsolnay-gyárban) és Hollóházán készítenek külföldön is elismert művészi kivitelű porcelántermékeket.
A porózus „kőanyag” külalakja hasonló a porcelánéhoz, de sokkal olcsóbb. Edények és egészségügyi berendezések, pl. mosdókagylók gyártására használják.
Nézz körül, milyen kerámiai tárgyak találhatók otthonodban!
Kerámiai anyagban sikerült először magasabb hőmérsékleten megvalósítani a szupravezetést.
Az űrrepülők külsejét jó hőszigetelő kerámialapokkal szigetelik le

Az űrrepülők külsejét jó hőszigetelő kerámialapokkal szigetelik le

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1.
Melyek a kerámiai anyagok előállításának szakaszai?
2.
Melyek a kerámiai anyagok előnyei a fémekkel szemben?
3.
Melyek a kerámiai anyagok hátrányos tulajdonságai?
4.
Nevezz meg olyan kerámiai tárgyakat, amelyeket múzeumban láttál!
5.
Nézz utána, mi a szupravezetés!
A kínai agyaghadsereg

A kínai agyaghadsereg

Egy kis kerámiatörténet
Már az ősemberek is formáztak és égettek maguknak agyagedényeket. Az egyiptomiak, a babiloniaiak és a kínaiak virágzó agyagiparral rendelkeztek. Az első kínai császár sírdombjának feltárásakor több ezer – harcosokat, lovasokat, szolgákat ábrázoló – égetett agyagszobrot találtak a régészek.
A kínaiak már a 6. században készítettek porcelánedényeket. Az eljárást éppen úgy őrizték, mint a selyem titkát. Amikor Marco Polo az 1200-as évek vége felé naplójában megemlíti, hogy egy kínai városban tömegesen gyártott edényeket látott, a kínai porcelánnak akkor már több mint 600 éves múltja volt. „Az elképzelhető legszebb porcelántálakat és csészéket készítik” – írja az utazó. Az előállításról így írt: „Bizonyos talajfajtából, amelyet iszap vagy porhanyós föld formájában gyűjtenek, nagy lepényeket gyúrnak, és kinn hagyják, kitéve a nap, eső erejének...” A porcelán abban az időben az arannyal egyenértékű volt.

A vázakészítést bemutató görög váza

A vázakészítést bemutató görög váza

A görögök az egyiptomiaktól tanulták meg az agyagművességet. Művészetük színvonala igen magasra emelkedett (vörös-fekete vázák). A középkori Európában csak a mai Spanyolország területét megszállva tartó mórok foglalkoztak agyagművességgel. A mórok kiűzése után csak Mallorca szigetén maradtak agyagművesek, e szigetről kapta a nevét a „majolika”. A franciák a majolikát Faenza városról „fajansz”-nak nevezték el.
Az első európai porcelán előállítója Böttger német alkimista volt, akinek sikerült megtalálnia (1708-ban) a kínai porcelán alapanyagait. Rá egy évre már a máz összetételét is ismerte. Így indult virágzásnak – az azóta is világhírű – meisseni porcelángyár.
Magyarországon az első ilyen jellegű gyár a holicsi majolikagyár volt. Később létesült a ma már nagy hírnévnek örvendő hollóházi, herendi és a pécsi porcelángyár.
Díszes Zsolnay porcelántál és 15. századi kínai porcelánváza a Ming dinasztia korából

Díszes Zsolnay porcelántál és 15. századi kínai porcelánváza a Ming dinasztia korából