Az alábbi tartalmat jelenleg INGYENES hozzáféréssel tekinted meg.
Amennyiben szeretnél teljes hozzáférést az oldalhoz, kérjük regisztrálj, jelentkezz be, és vásárold meg a szükséges elektronikus licencet vagy írd be a nyomtatott könyv hátuljában található kódot!


Halak: a vizek gerincesei
A halak legősibb képviselői a földtörténeti óidő kambriumának a végén jelenhettek meg.
A vízi életmódhoz alkalmazkodtak, ami jól megfigyelhető a testfelépítésükön. Áramvonalas testüket el nem szarusodó többrétegű hám borítja, amely alatt, az irhában számtalan mirigy található. A mirigyek váladéka sikamlóssá teszi a bőrt, ezzel csökkenti a súrlódást, egyúttal védi a fertőzéstől is.
Az irhában csontpikkelyeket, festéksejteket és érzéksejteket találunk. A test színezete is alkalmazkodott a vízi léthez (felül sötét, alul világosabb).
A vázuk lehet porcos vagy csontos, ami a rendszerezés egyik szempontja. (Valójában a porcos halak vázába is rakódik mész, amelytől az megfelelően ellenálló, szilárd lesz.)
A fejváz, a törzsváz és a végtagváz (függesztő övvel a fejhez kapcsolódó mellúszó és a törzs izomzatába rögzülő hasúszó → páros úszók) elkülönül. Kialakulnak nem valódi végtagok (hátúszó, farokúszó, farok alatti úszó → páratlan úszók) is. Alkalmazkodva a környezethez az úszók a gyorsfolyású vizek halainál kisebbek, az állóvízieknél nagyobbak, szélesebbek lettek.
A halak szelvényezett törzsizomzata megkönnyíti a vízben a kígyózó mozgást. (113.1.)
A halak testének izomzata
A csontos halak belső szerveinek elhelyezkedése
A halak testének izomzataA csontos halak belső szerveinek elhelyezkedése

 

A test mozgatásában a farokúszó tölti be a legfontosabb szerepet. Ennek mozgatása tolja előre a testet. A többi úszó főleg a mozgás irányításában, a testhelyzet biztosításában fontos.
Jellegzetes az izomzat elrendeződése. A törzs és a farok teljes hosszában mindkét oldalon két-két izomköteg húzódik, melyek a farkat mozgatják. Néhány esetben sajátságos elrendeződésű, összehúzódást már nem végző, módosult izomszövetet is találunk. Ezek az elektromos szervek, melyek a védekezésben, a tájékozódásban játszanak szerepet (elektromos ráják, illetve angolnák).
Az izmot rögzítő kötőszövet elcsontosodása a szálka (elcsontosodott ín), mely ipszilon alakjával a halak jelentős részénél támasztja, merevíti az izomzatot.
A halak előbele is a táplálkozásuktól függően alakul. A ragadozóknak gyökértelen foguk van. A növényevőknél, a mindenevőknél legfeljebb a garatfogak (pontynál velük szemben van a „keserűfog”) aprítják a táplálékot.
Nyálmirigyük nincs, hiszen a vízben nincs szükség a nedvesítésre. A ragadozóknál kifejlődő gyomor jelentős tágulékonysága miatt gyakran egészben befogadja az áldozatot. A redőzött bélben megemésztődnek, majd felszívódnak a tápanyagok. A salakanyagok kloákán vagy végbélnyíláson keresztül ürülnek ki a szervezetből.
Kloáka: a tápcsatorna, a kiválasztórendszer és a szaporítószerv közös nyílása.
Ezek az állatok előbél eredetű kopoltyúval hasznosítják a vízben oldott oxigént. A nagy felületű kopoltyúlemezkék dúsan erezett hámján keresztül cserélődnek ki a légzési gázok.
A porcos halak kopoltyúrései a testfelületre nyílnak. A nyílásokat egy-egy bőrredő fedi.
A csontos halaknál kopoltyúüreg is kialakul, ami a víz cseréjét tökéletesebbé teszi a kopoltyúban. (114.1.)
Belégzéskor a hal kinyitja a száját, és megemeli a kopoltyúfedőt. A kopoltyúfedő szélén található kötőszöveti lemez a kopoltyúrést továbbra is lezárja, így a nyomás a kopoltyúüregben lecsökken. A nyomáskülönbség miatt a víz a szájon át beáramlik a kopoltyúüregbe, és megtörténik a gázok cseréje. Kilégzéskor a hal a száját bezárja, majd a kopoltyúfedőt lenyomja. Emiatt a víz – felemelve a kopoltyúrést borító kötőszövetet – kiáramlik a kopoltyúüregből. (114.2.)
A halak kopoltyúja. Hasonlítsd össze a porcos és a csontos halak koponyájának felépítését!

A halak kopoltyúja. Hasonlítsd össze a porcos és a csontos halak koponyájának felépítését!

A halak légzésének folyamata. Mi miatt áramlik a víz a kopoltyún keresztül?

A halak légzésének folyamata. Mi miatt áramlik a víz a kopoltyún keresztül?

Sok esetben különböző készülékek teszik pontosabbá a halak légzését. A kopoltyúlemezeknél kialakulhat egy szűrőberendezés, ami elkülöníti a táplálékot a szennyeződéstől, a homokszemektől, és képes lezárni a víz kopoltyúüregből való visszaáramlásának útját a szájüregbe. A halak egy része a száj térfogatának csökkentésével segíti a belégzést, sőt a szájnyílás mögött kialakulhatnak olyan hártyák, melyek kilégzéskor a száj zárása nélkül is lehetővé teszik, hogy a víz a kopoltyúrésen át eltávozzon.
Számos hal az el nem szarusodó kültakaróján keresztül is képes oxigént felvenni. Amíg az állóvízi halaknál a bőrlégzés a teljes gázcsere akár 20%-át is kiteszi, addig a hegyi patakok halainál ez csak 2%-os arányt képvisel.
A halak egy csoportjában úgynevezett tüdő alakul ki (tüdőshalak). Ez a garat falának egy vagy egy pár zsákszerű kitüremkedése, mellyel az állat a száraz évszakban átvészeli a vízhiányt. A nedves évszakban úszóhólyagként működik.
A halak keringési rendszerének vázlata

A halak keringési rendszerének vázlata

Keringési rendszerük meglehetősen egyszerű felépítésű. A kétüregű (egy pitvarból és egy kamrából álló) szív a fej mögött, a hasi oldalon található. A szív a vért az aortába pumpálja, ahonnan a kopoltyúba kerül. Az oxigénben dús vér az erekkel a test többi szervébe jut, ellátja azokat oxigénnel, és felveszi a szén-dioxidot. A testből vénákon át kerül a szén-dioxidban dús vér a szív előtt lévő (a véna kiszélesedéseként kialakuló) vénás öblön keresztül a szívbe, vagyis a halakban egy vérkör alakult ki. (114.3.)
A szív nagyon gyenge összehúzódásokra képes, ezért csak alacsony vérnyomást tud kialakítani. A szív izomzata oxigéndús vért csak a kopoltyú felől érkező külön éren keresztül kaphat. Ehhez a lassú keringéshez alkalmazkodtak a test szövetei.
A halak vesével választanak ki, amely a bomlástermékeket és a felesleges anyagokat a vérből távolítja el.
A fejletlen porcos halakban elővese alakult ki. Működési egysége egy érgomolyagból és az előtte található csillós tölcsérből áll. Az érből kinyomódott anyagokat a tölcsér gyűjti össze, amely egy csatornában folytatódik. A csatorna sejtjei egyaránt végeznek visszaszívást és kiválasztást. Sok ilyen egység alkotja a páros veséket.
Az elővese csak a porcos halak többségében marad meg kifejlett állapotukban. A fejlettebb porcos és a csontos halakban továbbfejlődik. A veséjükben az érgomolyag és az elvezető csatorna kezdete között mind szorosabbá válik a kapcsolat, kialakulnak a vesetestecskék is. Ez az átmeneti vesetípus, az ősvese jellemző a halak többségére kifejlett állapotban.
A halak hormon- és idegrendszere szorosan együttműködik. A vízi életmódhoz alkalmazkodva a csontos halakban megjelenik két sajátságos szerv, az oldalvonalszerv (115.1.) és az úszóhólyag. Az oldalvonalszerv a víz áramlásának érzékelését, az úszóhólyag pedig a mélység érzékelését segíti.
Az oldalvonalszerv a kárász (fent), illetve a ponty testének oldalán

Az oldalvonalszerv a kárász (fent), illetve a ponty testének oldalán

Az oldalvonalszerv a test oldalán végighúzódó receptorsejtekből áll. A sejtek apró nyúlványai a víz áramlása miatt deformálódnak, így érzékelik a test vízhez viszonyított elmozdulását.
Az úszóhólyag a testüregben található kettős üreg, melynek falában erek és receptorsejtek találhatók. Az ereken keresztül szabályozhatja az állat az úszóhólyag gáztartalmát, ezzel befolyásolva a test sűrűségét, a vízben való fel-le mozgást. Amikor az állat mélyebb rétegekbe kerül, a növekvő nyomás miatt az úszóhólyagban uralkodó nyomás is nő, amit a falában lévő érzéksejtek jeleznek a központi idegrendszernek.
A halak két alapvető csoportja a porcos és a csontos halak. Összehasonlításukat az alábbi táblázat mutatja be.
A halak két alapvető csoportjának összehasonlítása

A halak két alapvető csoportjának összehasonlítása

A halak fontos szerepet töltenek be a vízi táplálékláncokban, és az emberiség számára is nélkülözhetetlen élelemforrást jelentenek.
Tengeri ingola. Melyik állatcsoporthoz áll közel a testalkata alapján?

Tengeri ingola. Melyik állatcsoporthoz áll közel a testalkata alapján?

Állkapocsnélküliek
Halakra emlékeztető, megnyúlt hengeres testű ősi csoport. Belső vázuk főleg porcos. A legelső állkapocsnélküliek a páncélos őshalak voltak a földtörténeti óidő elején.
Nyálkahalak
atlanti-óceáni nyálkahal
Ingolák
tengeri ingola, folyami ingola
Állkapcsosak
Porcos vázúak
Belső vázuk porcos, amelybe mész rakódik.
Porcos halak
kispettyes macskacápa, óriáscápa, fehér cápa, zsibbasztó rája, atlanti ördögrája
Csontos vázúak
Tüdős halak
ausztráliai tüdőshal, nyugat-afrikai gőtehal
Bojtosúszósok
maradványhal
Sugarasúszósok
kecsege, foltos muréna, nemes hering, európai szardínia, sebes pisztráng, közönséges csuka, kárász, leső harcsa, atlanti tőkehal, fogassüllő
Porcos halak:
Csontos halak:
Kecsege
Tengeri sügér
Maradványhal
KecsegeTengeri sügérMaradványhal

 

  ELLENŐRIZD TUDÁSOD!
1.
Milyen jellegzetességekben figyelhető meg a halak alkalmazkodása a vízi életmódhoz?
2.
Mi a pikkely?
3.
Mi a különbség a páros és a páratlan úszók között?
4.
Milyen hátránya van, hogy a halaknak egy vérköre és kétüregű szíve alakult ki?
5.
Mi az ívás?
Leckéhez tartozó extrák